Sokakban felmerülhet a kérdés. Kutyaiskolába vigye kutyáját, vagy egyéni kutyaképzéssel kezdje a tanítást. Nézzük meg milyen előnye, és hátránya lehet egyiknek-másiknak.

•  ha olyan helyen lakunk, ahol nincs park, erdő vagy lehetőség több kutyával találkozni a napi sétánk folyamán, érdemes kutyaközösségbe járni. Kutyánk kölyökkori szocializációja igen fontos. Ebben az esetben érdemes kutyaoviba is vinni. Kb. nyolc hónaposan a képzést is megkezdhetjük. Több kutyával együtt más hatás is éri kutyánkat. Elleshetjük mások hibáit, amiből igen sokat lehet tanulni.

•  De tudni kell , hogy a csoportos képzés során nincs idő egy kutyával többet foglalkozni. A hibákat megbeszélni, finomítani, korrigálni. Egyéni képzés során a gazdit is megtanítjuk a kutyával való kommunikációra. A képzést pedig érdemes otthon elkezdeni családtagokkal együtt, amit egy tapasztalt képzővel tehetünk meg.

Ha az alap engedelmességi gyakorlatokat már biztosan tudja a kutya, és többet is szeretnénk vele dolgozni, nyugodtan vihetjük már iskolába. Ekkor már a gazdi is és a kutya is magabiztos tudással középfokú szintű képzésre, agility sportra, őrző-védő munkára vihető. Nagyon fontosak az első benyomások. Mind a kutyus, mind a gazdi szempontjából. Igen fontos tényező, hogy a gazdi tudja, melyik mozdulatnak, vagy parancsnak képzési módnak mi a célja, mit érünk el vele, hogyan lehet egy hibát korrigálni, problémát megelőzni. És az sem mellékes, hogy ilyenkor az olyan kérdésekre is választ kapnak, mint "Miért ugat a kutyám?" stb. A kérdésekre pedig a válasz a képzésben van meg.

Érdemes tehát megfontolni, milyen irányban tesszük meg az első lépéseket , mert szakértelemmel tanított kutyával igen sok örömünk lesz a munkában.

Türelem, empátia és módszer! Ez a kiképzés!