Vajon hányan tudják a gazdik közül, mi a különbség nevelés és kiképzés között.

Azt gondolhatnánk ez egy és ugyanaz. Pedig jó, ha tudjuk, hogy a nevelés és a kiképzés egységes szemléletet alkot. A nevelés felkészít, megismerteti a kutyát a környezetével, zajokkal, emberekkel és különböző szituációkkal. A képzés pedig, a szakszerű nevelés eredményeire épül.

Kiskutyánknak szüksége van a szocializációra. Megismeri fajtatársai szokását, a viselkedési elemeket. Kezelhetővé válik. A jól szocializált kutyával öröm dolgozni, mert nem lesz félős. Nem ijed meg idegen és váratlan szituációktól, zajoktól. Könnyebben megtalálja gazdájával együtt a megoldást egy felmerülő problémára. Sokkal inkább figyel majd ránk képzés közben, mint az a kutya, aki még életében nem látott autót, vagy ami a legrosszabb, soha nem találkozott más kutyákkal.

Jó tanács: ha kistermetű kölyök kutyával indulunk sétálni és egy nagyobb testű kutya fut oda hozzánk, ne kapjuk ölbe kiskutyánkat. Hagyjuk, hadd szagolják meg egymást. Ha nem így teszünk, kiskutyánkba az rögződik, hogy a nagyobb testű kutyáktól félni kell, sőt lehet, hogy meg is kell morogni és a biztonságot jelentő gazdi ölébe kell azonnal ugrani. Nagy hibát követünk el ezzel, mert a természetes szocializálódás folyamatát akadályozzuk meg. De a nagy testű kutyák gazdáinak is figyelni kell, hogy kutyájuk ne tapossa agyon a másik kistermetű kutyát, ne okozzanak ezzel számára kellemetlen élményt. Ez szintén nem kedvez a kezdeti szocializációs szakaszban, a pozitív élmények megszerzéséhez.

Kutyánk képzését már egész pici korban, pár hónaposan is megkezdhetjük. Mindig játékosan motiválva végezzük a feladatokat. Ne követeljünk sokat. És főleg ne gyakoroljuk a hibát! Annyira egyszerűsítsük le a gyakorlatokat, amit kutyánk lelkesen, lendületesen hajt végre. A fokozatosság elvét tartsuk be. Ha kutyánk nem hajtja végre a kért feladatot, mindig az jusson eszünkbe, megtettünk-e mindent, hogy kedvencünk megértse, mit kívánunk tőle. Egyértelműen tanítottuk neki, koránál fogva nem követeltünk-e túl sokat tőle.

A türelem nagyon fontos. Mikor kiválasztottuk kiskutyánkat, talán már azt is tudtuk milyen célra használjuk négylábú társunkat. Vadászni szeretnénk vele, vagy éppen munkakutyázni, esetleg csak házi kedvencként tartani. Ennek megfelelően kell a kiképzést irányítani.

Ilyenkor már tudhatjuk, az alap engedelmességi gyakorlatokat - melyet minden kutyának már szinte kötelező ismerni és tudni (ül, fekszik, marad, behívás) után milyen irányba fejlesszük kutyánk képességeit.

Ehhez próbálok meg segíteni, hogy örömük legyen társukban.